Ausgesendet an: Budapester Zeitung, Der Spiegel, Der Standard, Die Presse, PRESSEUROP/deutsch, Falter, Kleine Zeitung, Kronen Zeitung, Kurier, NÖN Nachrichten, OÖ Nachrichten, Österreich, P. M. -München, Profil, Hermannstädter Zeitung, Salzburger Nachrichten, Süddeutsche Zeitung, Tiroler Tageszeitung, Wirtschaftsblatt


Sajtóközlemény Először nyilvánosságra hozva német nyelven: 2012. március 11.

….és nincs időtágulás . (Idődilatáció) Bécs, 2012. március      


(Hogyan lehet egy soha el nem végzett és csak félig bemutatott kísérlettel több, mint száz éven keresztül hülyét csinálni az emberiségből?)

Az ember olyan „csodabogár”, aki csak azt hiszi el, amit el mer hinni, tehát el akar hinni, és csak azután akar elhinni, miután el merte azt hinni.

A továbbiak megértéséhez nem kell egyetemi, sem különösebb egyéb képzettség, sem nagy fantázia, sem a fizikai és matematikai számításokhoz, egyenletekhez, tanokhoz nem kell érteni. Egy egészséges gondolkozású közepesen képzett ember, egy kis önbecsüléssel és önbizalommal, bátran nekivághat, akár a hátsó szobában, ahol senki sem látja meg. Becsületszavamra, én senkit sem fogok elárulni! Becsületszavamra, még a tanult teoretikus fizika egyetemi professzorait, vagy doktorait sem! Mindenki saját titka marad a konklúzió, azzal az érzéssel, hogy őt sem Einstein, sem a követői nem verték át.

Nos:
Einstein kijelentette, hogy a földi fizikából semmi sem érvényes a világűrben, csak a matematika. Persze, arról eddig senki sem gondolkozott, hogy vajon ki fog a világűrben számolni? A Hold, a meteoritok, vagy a neutrínók? Fejben számolnak, vagy számítógéppel? Hova írják fel az eredményeket és mit kezdenek vele, mire jó a világűrben a matematika, ha egyedül bolyong a nagy univerzumban?
Mert nézzük csak, hogyan érvényes, hogyan érvényesül a matematika a világűrben? A matematika egyszer csak ott van a világűrben és érvényesül?
Mintha én például: ülök a konyhában a hokedlin elhagyatva, magányosan, és egyszerűen csak érvényesülök?

A matematika, hölgyeim és uraim, ugyanúgy a biológiai lény által működtetett dolog, mint bármi más földi fizikai tétel. Persze, kivihetjük a matematikát, de akkor ott kell lennünk vele mi is: az ember, a biológiai lény! A matematika a világűrben ember nélkül (!) értelmetlen, és ami még fontosabb:

ISMERETLEN!
A matematika, hogy tudományos legyek, előfordulási százaléka a világűrben: nulla.
0.0° = nulla egész nulla a végtelenig.
Tehát semmi, de semmi nem érvényes a földi fizikából a világűrben?
Dehogynem!
Vagy mégsem?
Esetleg nem az a világűr, amire eddig gondoltunk? Einsteinnek, talán, van egy különbejáratú, házi használatú világűrje?

A mi naprendszerünk valószínűleg nem a világűr része, mert azt, Einstein szerint, az idő és a tér együttese tartja mozgásban és helyzetben, ez a világhíres, ún. tér-idő kontinuum, ahol a tér és idő igencsak földi fizikai fogalmak és jelenségek. Ugye, megszámlálhatatlan mennyiségben vannak jelen a földi fizikai könyvekben, és igen fontos helyet foglalnak el a földi fizikai példákban, egyenletekben és számításokban.

Azt hiszem, ezt senki sem vitatja, még a hátsó szobában gondolataikba mélyedt fizikus professzorok és doktorok sem.

Most akkor, kivisszük, vagy nem visszük, kivihetjük, vagy nem vihetjük ki? Most akkor, igen, vagy nem? Érvényes, vagy nem?
Hiszen valaki már kivitte, mégpedig az, aki megtiltotta, hogy kivigyük!
Maga Einstein, a nagy varázsló!
Kezdem érteni: Amit Einsteinnek szabad, azt nekünk és senki másnak sem szabad.
A második variáció: Einstein maga sem tudta,

hogy miket állít. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, mindkét variáció a dolog slamposságát húzza alá, ilyen és hasonló tévedésekre, félig leírt és soha el nem végzett kísérletekre, átgondolatlan kinyilatkoztatásokra épülnek Einstein elméletei.
Lélegzetelállítóan parádés dolgai vannak, az embernek kimered a szeme és nyitva marad a szája tőle. Einstein valósággal megbabonáz bennünket, nem? Nade, 100 egynéhány évenként, becsukhatjuk a szánkat és körül is nézhetünk a való világban. Tegyünk néha 180°-os fordulatot, hátha van valami fontos a hátunk mögött, vagy mondjuk így, a másik irányban is.

A továbbiakban áttekintjük az eddig kiadott munkáimból azokat a tételeket, amik alapjaiban kérdőjelezik meg ezt a „fergeteges varázslatot”, – hogy a fény közelében maradjunk: szemfényvesztést. A kérdés az: merjük-e elhinni, amit tapasztalunk, és ha merjük, akkor akarjuk-e elhinni, amit elhittünk?

Ugye, Einstein a fénnyel hadonászott, mert tudta, hogy azt ellenőrizni nagyon nehéz. Ez nem elég, különböző trükkös és tükrös szerkezetekkel fűszerezte a kísérleteket, fittyet hányva alaptételekre és törvényekre, beleértve a saját maga által felállítottakat is!


A speciális relativitáselmélet

A relativitás, mint tudjuk, két (2) mozgó, azaz két egymástól független test egymáshoz viszonyított mozgásának (állapotának) a tanulmánya.
A dolog lényege: független attól, hogy a megfigyelő számára az egyik mozdulatlan, vagy nem, mindkettőt mozgásban lévőnek kell tekinteni! (Ezek az ún. inercia rendszerek.)

Például: egy zsonglőr nyolc labdát dobál (tart) egyidejűleg a levegőben. A nyolc labda együttesen nem vizsgálható, vagy tekinthető a relativitás alaphelyzetének, azokból kettőt ki kell választani és ezek egymáshoz viszonyított mozgása a relativitás helyzete. Persze, a labdáknak egyenletes sebességgel kellene mozognia stb. (Erről később.) Megjegyzem: a fénynek, amíg a 0 sebességről eléri a végsebességét, szintén gyorsulnia kell, akármilyen kis időegység alatt teszi is azt. Maradjunk abban: A fény sem 100%-os!

Nézzük az első ábránkat.

A „Der Spiegel” példája.

A honlapomon erről a helyzetről részletes magyarázat található: www.artmovement.at
A fény lapátolása. (magyarul is)
Einstein maga, hasonló példával illusztrálta a dolgot. Szintén egy mozgó vonattal, ami a pályaudvar peronjával két inercia rendszert alkotott. Mint látjuk a fény a harmadik, ami szintén egy inercia rendszer. Einstein tehát egy harmadik inercia rendszert vett bele a dologba.Hát persze, hogy mindenki meghülyült a dologtól! Az emberek megzavarodtak, mert nem vették észre, hogy itt az egyik átverés (!): a harmadik inercia rendszer bevonása a kísérletbe.
Ugye nem nehéz a dolgot követni? Én mondtam, hogy nem kell hozzá egyetemi végzettség.

A lényeg, tehát:
A 3 (három) az nem 2 (kettő)!
Ezzel az egész vizsgálódást be is fejezhetnénk, mert a felkínált helyzet nem felel meg a relativitás tanulmányának.
Einstein is tudta ezt a hibát, de nem adta fel, mert bízott bennünk.
Ki is jelentette, (ellenőrizhető!):
A világmindenségnél csak egy valami nagyobb; AZ EMBERI BUTASÁG!
Einstein, tehát működtetni kezdte a tételt. Úgy valahogy, amint azt a „Der Spiegel” ábrája
mutatja.

De nézzük meg az én példámat. Mi is történik ott a fénnyel a vasúti kocsiban valójában?


Abbildung © Balint

Az egész animáció megtalálható (mozgásban) a honlapomon, szintén „A fény lapátolása” cikkemben, ami bőséges leírást ad erről a helyzetről. (magyarul is)

Hogyan jöttem én ehhez a megoldáshoz?
Egy vérbeli Einstein szakértő, aki Einstein tanainak az elkötelezettje, könyvet írt a nagy mágusról. Megtehette, hiszen Einsteinből doktorált.
Johannes Wickert, Albert Einstein, Rowohlt Taschenbuch Verlag, Überarbeitete und erweiterte Neuausgabe, Januar 2005, 58. oldal.

„...a fény ...tökéletesen felkutatott. Mint tudjuk, a vákuumban egyenletesen, gömb alakban (gömb-szimmetrikusan) terjed, függetlenül a fényforrás és a megfigyelő mozgásától. Ez a felismerés fizikai kísérletek teljesen biztos eredménye.” (Fordítás tőlem)

Ez a vákuumban való kiterjedés nagyon jól hangzik, de a lényegen semmit sem változtat. A normális szobai környezetben is ugyanúgy terjed a fény, csak lassabban. Einstein sem vákuumban működtette az ő kísérletét, hanem egy átlagos vasúti kocsiban. (Az einsteini felállás, a fent említett cikkemben, magyarra fordítva, szintén megtalálható, vagy Wickert könyvében, németül, az 53. oldalon)
Johannes Wickert magyarázatából egyértelműen tűnik ki: a fény terjedése független a fényforrás mozgásától. A fény a keletkezése pillanatában felvett helyzetének és irányának megfelelően terjed tovább. Nem halad a vonattal! Nem fog szöget bezárni a tükörhöz viszonyítva, arra, tökéletes pontossággal, merőlegesen esik. A „Der Spiegel” ábrája rossz!

Ez egy kicsit nehezebb feladat, mint az eddigiek, de ha nem sikerült a dolgot nyomon követni, akkor sincs nagy baj, még nem vagyunk a cikk végén.

Amit fontos megjegyezni: Einstein itt az időtágulást (idődilatációt) akarta bebizonyítani, mégpedig azt, hogy a mozgó tárgyakon lassabban telik az idő.
Ezt az ostobaságot, a hibás modell felállításával, a harmadik inercia rendszer önkényes bevonásával, a fény természetének elferdítésével, összefoglalva: a végtelen emberi butaság kihasználásával, több mint száz éven keresztül sikerült neki elfogadtatni a hivatalos, tudományos világgal. De ez még semmi:
Einstein tudatosan, csak a kísérlet felét mutatta be!

Most térjünk rá a kísérletre úgy, hogy kitakarítjuk belőle a hibákat. Persze, ha a harmadik inercia rendszert elvesszük a dologból, akkor nem történik semmi, mert azzal az egész relativitáselmélet megszűnik létezni.
De mi látni akarunk valamit, még ha az sok hűhó is semmiért!

Einstein elfelejtette, de talán a hátsó szobában szorgalmasan gondolkozók nem felejtették el azt a fontos szabályt, hogy egy relativitás helyzetben mindkét inercia rendszert, tehát a látszólag mozdulatlant is mozgásban levőnek kell tekinteni.
Az egyenlőségjel mindkét oldalán azonos értékeknek kell lenni!
Bizonyos vagyok benne, hogy ez nem idegen a számolni tudó, tanult professzorok és doktorok előtt.

Azt is tudjuk már, hogy a fény nem alkalmas e kísérlet elvégzéséhez, ezért egy könnyű, piros, habszivacs golyócskát kérünk meg a helyettesítésre. Az ellentétes oldalon is könnyű, apró golyócskák repülnek be a kísérletbe, amik fehér színűek lesznek.


Abbildung © Balint

A vonat áll a nyílt pályán. A csomagtartóban a mi apró, piros golyócskánk.
A vonatban álló kinéz az ablakon, szélcsend van, a hó függőlegesen száll lefelé.


Abbildung © Balint

A vonat elindul, és hamarosan felveszi az utazósebességét. A csomagtartóból kiesik a piros, habszivacs golyócska. A vonatban utazó látja, hogy a golyócska merőlegesen a padlóra esik.


Abbildung © Balint

Az esetet, egy, a vonat mellett álló is megfigyelte, aki azt fogja állítani, hogy a piros golyócska a vasúti kocsi haladásával megegyező irányban, ferdén esett a padlóra. Ezalatt nagyobb utat tett meg, mint amit a vonatban utazó tapasztalt, következésképpen a peronon állónak úgy tűnt, hogy a vonatban utazó órája lassabban jár, mint az övé. Ezzel a dolgot le is zárhatnánk úgy, ahogy Einstein tette, hülyét csinálva az emberiség majd mindegyikéből, benne a fizika hivatalos tudorainak nagy százalékát is. Ez az időtágulás (idődilatáció) einsteini magyarázata, vagy tétele!

Van itt egy bökkenő!


Abbildung © Balint

A mi vonatban utazónk, az eset közben, kipillantott az ablakon. Látta, hogy a vonat álló helyzetében függőlegesen hulló hó most a vonat haladási irányával ellentétes irányban, tehát „a táj haladási irányával” megegyezően, ferdén hullik lefelé. Nagyobb utat téve meg, mint amit a vonat mellett álló megfigyelő tapasztal. A vonat mellett álló a szélcsend miatt úgy látta, hogy a hó függőlegesen száll alá. A vonatban utazónak úgy tűnt, hogy a peronon álló órája lassabban jár, mint az övé.
A szituáció pontosan azért tud így létrejönni, mert a két inercia rendszer egy relativitás helyzetben található, ahol mindkét inercia rendszert (így a látszólag állót is) mozgásban levőnek kell tekinteni, és mint látjuk, ha nem csak egy irányba bámulunk, ahogy a borjú teszi, az új kapura, hanem alaposan körülkémlelünk, az kifizetődik.
Természetesen ezzel sem tudnak vitába szállni a hátsó szobában gondolataikba mélyedő tanult teoretikus fizika professzorai és doktorai!


Abbildung © Balint

Azonos feltételek mellett; nagyság, súly, légellenállás stb. a két ellentétes irányú ferde mozgás, a padló síkjával, azonos szöget zár be! A függőleges középvonaltól balra és jobbra levő értékek azonosak!
Ez azt mutatja, hogy a vonat mellett állónak gyorsabban telik az idő, mint a vonatban utazónak, de a vonatban utazónak is gyorsabban telik az idő, mint a vonat mellett állónak,
ahogy az ábránk mutatja: azonos mértékben! A plusz annyi, mint a mínusz, amit nyertünk a vonaton, azt elveszítettük a peronon és fordítva!

A kísérletet ezennel 100%-osnak nyilvánítom!

Nos, kérem, józaneszű, vagy tanult hölgyeim és uraim, hol van itt az idődilatáció, és mi is az a speciális relativitáselmélet? A válaszom:
Sehol és semmi!

Hendrik Antoon Lorentz és Henri Poincaré érezték, hogy eljutottak a relativitáselmélet küszöbére, de nem tudtak tovább lépni, mert nincs tovább!

Einstein azt mondta: Isten nem kockázik! Ha Isten nem kockázik, akkor majd én kockázom, gondolta a mi kis-nagy varázslónk, és a „megcinkelt kockákkal” el is érte az eredményét: Sikerült az emberiségből több mint 100 éven keresztül idiótát csinálni.

Mint látjuk, e fentiek felismeréséhez nem kell érteni az egyenletekhez és a képletekhez, de ha valakit ez megnyugtat, a fizikus professzor barátaim szívesen állnak a rendelkezésemre.

A nagy mágus, nőcsábász, és alig középszerű koncert-hegedűs Einstein általános relativitáselméletének alapjait négy 15 éves gyerek fogja megrengetni, amit a közeljövőben nekem lesz szerencsém elővezetni.

Kiegészítések e témában, mint ahogy azt már
jeleztem: - Sajtóközlemények, Államtitok 1 és 2

Mindezek: www.artmovement.at

Ez írás szerzője és esetleges kérdések, vagy észrevételek:
Bálint András
info@artmovement.at