Ezt az anyagot a következő napilapok és folyóiratok kapták:
Ausztria: Der Standard, Profil, Falter, Die Presse, Kronen Zeitung, Österreich, Salzburger Nachrichten, Wirtschaftsblatt, Kurier
Németország: Der Spiegel, P.M- Magazin, Süddeutsche Zeitung

Sajtóközlemény Elküldve: 2011. február 28-án

A TÉR ÉS AZ IDŐ

Mint ismeretes, a Kronen Zeitung 2010. december 2-i számában Dr. Grumiller Daniel egyetemi professzor (Műszaki Egyetem, Bécs) munkásságával foglalkozott. Többek között szó esett „szenzációs felfedezésekről“ is.

A „gömbszimmetrikus“ térmeghatározás (ez volt a „szenzációs felfedezés“) számomra nem újdonság, én erről a témáról egy OKTO TV adásban korábban beszéltem, (2008-ban a film 22-szer lett ismételve) ahol a teret és az időt egyesítettem, és gömb alakúnak („gömbszimmetrikus“-nak) határoztam meg.

Ezúton szeretném megköszönni Dr. Grumiller-nek, hogy két és fél évvel az én elméletem nyilvánosságra hozatala után tevékenységével: cikkek, nyilatkozatok, és valószínüleg rengeteg számítási munkával is, akarva(?), akaratlanul(?), e tétel mellé állt, így nagyban hozzájárult állításaim igazolásához.

Reagálásom a fent említett újságcikkre (2011. 01. 19.) egy szűkszavú sajtóközlemény volt. A témát ezúton szeretném jobban megvilágítani. Először a két alapjelenség vagy fogalom, a tér és az idő szemléltetésével indítanék.

A TÉR
A tér mindenütt gömb alakú, de nevezhetjük gömbszimmetrikusnak is. Ha bárhol(!) a térben kitűzünk egy pontot, azaz adódik egy pont, (e pontnak nincs kiterjedése) az lesz a térgömb középpontja. Itt az a fontos, hogy bármilyen kicsi, vagy nagy is a világűrben, vagy a Földön képzett, vagy adódó térgömb sugara, a tér mindenkor és mindenütt gömb alakú! Itt semmilyen távolság nem játszik szerepet, a térgömb középpontjától eltávolodva a gömb alak nem gömbölyödik jobban! A világűrt, tehát a Földet is beleszámítva, megszámlálhatatlan gömbterekkel lehet benépesíteni (kifejezni), az attól függ, hogy hány gömbtér kiindulópontot (középpontot) tűzünk ki, azaz mennyi ilyen pont adódik. A tér tehát ugyanúgy gömb alakú a négyszögletes falú kamrámban is, ha éppen azon belül tűzöm ki a gömbtér középpontját. Ha ebből a pontból kiindulva bővítem a gömb sugarát, akkor a gömbtér palástja a kamra falán túlra is eshet.

A tér nem az, ami üres.

A tér ugyanúgy tér a fában, a vízben, a föld alatt, a kenyérben és a sziklában is, stb. Itt egy lehet a kérdés: Mi tölti ki a teret?

A teret bármi kitöltheti, ami éppen egy, a vizsgálatunk tárgyát képező gömbtérbe esik.

Itt egy kis visszapillantást kell tennünk az időben. Az ember már régen a tudatával, az emberi-biológiai szellemével munkálkodott, és csak később tudatosodott benne a saját tudata, amit addig teljesen természetesnek vett, nem ismerve fel annak elsődlegességét.

Az emberi-biológiai szellem a legfontosabb dimenzió, e nélkül, itt a Földön nem létezik más dimenzió.

Vissza a térhez.
Az ember ma a technikai fejlődés magaslatán van. Évezredek óta épít, szerkeszt és számol. Milyenek az építményeink?
Szögletesek.
Hogyan mérünk és hogyan számolunk?
Síkban és térben.
Ebben a világban a térszámolás legegyszerűbb formája a háromdimenziós rendszer, ahol a koordináták derékszögben vannak egymáshoz felállítva úgy, hogy egy pontban futnak össze. Ez a 0-pont, ismert pont, vagy kiindulópont.
E háromdimenziós koordinátarendszer meghatározta téren belül bárhol kitűzött pontot e sémával rendkívül egyszerű megtalálni, kifejezni ill. meghatározni.
Szenzációs emberi (emberi-biológiai szellemi) találmány. Évezredek óta megbízhatóan működik itt a Föld felszínén.

Namármost…. Einstein kategorikusan(!) kijelentette, hogy a világűrben semmilyen földi törvény, fizikai szabály ill. szellemi konstrukció nem érvényes, egyedül csak a matematika. Ő mégis „kivitte“(!) a világűrbe ezt a háromdimenziós térmeghatározási konstrukciót, olyannyira, hogy ezzel „hálózta be“ a mi Naprendszerünket. (Az ábrázolásokon négyzetrácsos szerkezetek láthatóak, persze itt, gondolom, kockarácsos szerkezeteket kell értenünk.) De hogyan működik a világűr?

Annak lényege a reakciók és ellenreakciók léte ill. azok hiánya. A reakciók úgy működnek, ha egy valami, ami reakcióba „akar“ hozni valamit, vagy reakcióba „akar“ vele lépni, azt a másik valamit megtalálja. Ha nem találja meg, akkor nem jön létre a reakció. Tehát, egy ismert pont megtalál egy ismeretlen pontot a térben anélkül, hogy azt látná, hallaná, vagy bármi emberi-biológiai érzékszervvel le tudná azt „tapogatni“.

Ha az einsteini háromdimenziós modellt használjuk, akkor abból nyolc rendszert kell a világürben „felállítanunk“, hogy a fent említett feladatot meg tudjuk oldani.


© Bálint

Ezt így is ábrázolhatjuk.

© Bálint

A koordináták közös találkozási pontja a nulla pont. A feladat az tehát: megtalálni egy ismeretlen pontot, hogy azzal létrejöhessen a reakció. Ha szerencsénk van, akkor az első koordinátarendszerben megtaláljuk azt, ha nincs, akkor lehet, hogy éppen a nyolcadik rendszerig kell az egyes koordináta-rendszereket végigtapogatnunk, ahol végre megtaláljuk az ismeretlen objektumot.

De ki, vagy mi „építi fel“ ezt a nyolcrészes koordinátarendszert, és ki „viszi ki“ a világűrbe, úgymint „végzi el“ ezt a bonyolult és hosszadalmas tortúrát (mondjuk 10 millió fényév távolságban)?

Van e egyszerűbb „térforma“, olyan amiben egy pont (objektum) megtalál egy, a térben bárhol elhelyezkedő ismeretlen pontot (egy másik objektumot) a legegyszerűbben és leggyorsabban? Igen, van!

Ez a gömbalakú kiterjedés. A nulla pont (ismert pont) gömb alakban (gömbszimmetrikusan) elkezd kitágulni és az „első kísérletre“, 100%-os biztonsággal megtalálja az ismeretlen pontot, sőt minden pontot meg fog találni a világűrben. (Tágulás, robbanás, sugárzás, a fény, a hang, ezek mind gömb alakban érvényesülnek.) Ilyen egyszerűen működik az univerzum.


AZ IDŐ
Egy napos délután villám csapódik a földbe. Ez egy sűrűn lakott, dombos vidék. Jól látható a villámlás, és jól hallható a dörrenés. Sokan az órájukra néznek, és regisztrálják a villámlás és a dörrenés között eltelt időt.
A villámlás és a dörrenés helye a nulla pont. A különböző távolságban állók különböző, az azonos távolságban állók azonos időt mérnek. Ez utóbbiak azonos időgömb-paláston állnak. Ha az időt egy meghatározott pontból „futni hagyjuk“, az, mint a tér, gömbpalástokat (gömbhéjakat) képez.
Kis fantáziával és gondolati szerkesztéssel már el is jutottunk az idő és a tér gömb alakú természetének a magyarázatához, valamint e két jelenség együttes működése felismeréséhez. Mégpedig:
Vegyünk egy pontot a világűrben. Ha e pontból elkezd a tér tágulni, az időbe telik; a két dolgot tehát nem tudjuk egymástól elválasztani. Ha nem tudjuk elválasztani, akkor elegendő e folyamatot vagy csak a távolsággal, vagy csak az eltelt idővel definiálni. Ez olyannyira igaz, hogy a világűrben a nagyobb távolságokat időegységben adjuk meg: Fényév.

A jövőbe tekintve itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy mind a tér, mind az idő csupán az emberi-biológiai szellem létrehozta jelenségek, ennek megfelelően nem játszanak szerepet a világűr működésében.

Az einsteini rácsos térrendszer minden egysége egy háromdimenziós koordinátarendszernek tekinthető. Ebben az idő egy vonalként (sugár) van ábrázolva úgy, hogy az tetszőlegesen átszúrja e koordináta rendszerek falát. Honnan ered ez az idősugár? Hol van a nulla (kiindulási) pontja?
Hogyan tud egy egydimenziós jelenség egy térrendszerbe beépülni úgy, hogy ott minden egyes pontra azonos hatással legyen?
Az „einsteini teret“ csak úgy tudnánk az idővel szinkronizálni, ha az idő is háromdimenziós lenne!
Einstein elfelejtette az időt tovább analizálni!

Nos… e mostanit megelöző sajtóközleményemre különböző válaszokat kaptam.

Az első egy Dr. Grumillerhez közel álló személytől származik – Műszaki Egyetem, Bécs:

Nagyrabecsült Bálint Úr, nem feltételezem, hogy Önt a fizikai, vagy filozófiai analízis érdekelné, ezért csak annyit: Szeretném Önnek határozottan a tudomására hozni, hogy ami a természettudományos kijelentéseket illeti, ne értékelje magát túl. Aki egy zeneszerszámot soha sem vett a kezébe, nem kellene magát zeneszakértőnek tartani, aki még soha sem állt a konyhában, az ne higyje magát mesterszakácsnak, és aki a természettudományos teóriákban nem járatos, ne gondolja, hogy a természettudomány legnagyobb szellemeinek ellent tudna mondani. Ahogy Ön az egyik tudósunkat középkori világnézetűnek titulálja, az meglehetős kínos módon azt jelenti, hogy annak kijelentései összefüggéseit Ön még alapjaiban sem érti meg, de hogyan is, ha Ön az információit csak a Kronen Zeitung-ból veszi. Sajnos ki kell jelentenem, hogy a természettudományokban a tér és az időről való filozófálgatásokkal sehová sem lehet jutni. Itt nem holmi művészi át- és leképzésekkel, igenis világos teóriákkal és használható képletekkel kell szembenézni, amik ellenőrizhető előrejelzéseket szállítanak. Tudományos teóriával való foglalkozás, így vagy úgy, némi világossággal szolgálna Önnek. A legjobbakat: X Y.

A második nem nekem íródott, de az írója tudta, hogy hozzám fog kerülni. (dr. matematikusnő)

Kedves X, azt hiszem, hogy az embernek minden állítását be kell igazolnia. Hogyan tudja bebizonyítani András a téziseit? Talán fizikát hallgatott? Einstein súlyos matematikai számításokat végzett…
Az idézett szövegnek egyébként sincs semmi köze a középkorhoz, hogy a Föld a világ közepe. Mint matematikus megszoktam, hogy minden állítást be is kell bizonyítani. Puszta filozófikus szájalás nálam semmit sem jelent.

A harmadik az egyik elektronikus újság szerkesztőjétől.

a filozófia hanyatlása Balint-nál kezdődik,….

Ő még a filozófiától is eltilt. (A döltbetűs fordítások tőlem)

A következőket nem személyes válasznak szánom, csak néhány megjegyzést kívánok tenni.

Egy teoretikusnak úgy kell „ízletesen főznie“ tudni, hogy a konyha közelébe sem kerül, és úgy kell „kitűnően muzsikálnia“, hogy soha sem hallot a zenéről.

Mint köztudott, Einstein, aki csapnivalóan rosszul számolt, a kezdetekben, egyszerűen felhasználta több fizikus kész képleteit. Ezeket az (szépen kifejezve) elsajátításokat jó pár évvel később saját maga be is vallotta. Egyéb tételeit a felesége, Mileva hozta tető alá. Felmerül a kérdés persze, mit számolt volna ki a Mileva, ha Einstein nem filozófálgat, akarom mondani; fantáziálgat?

Einstein a hosszú egyetemi professzori működése alatt sem tudott számolni megtanulni, Amerikában egy külön matematikust kellett melléje kirendelni. Persze mindegy, a lényeg: a tudós világ elfogadta amit az ő neve alatt kiszámított valaki. Igen ám!

Amit ugyanez a tudós világ legújabban megkérdőjelez. Akkor most jók voltak a tudós „Einstein számításai“, vagy nem?

Két fizikus Nobel-díjat kapott Einstein tanításaival ellenkező kutatási eredményeiért. Einstein elméleteit csupa foltozgatás fedi.

Nézzünk szét a számtalan ellentmondás világában. (Extrem-News, Forrás: Műszaki Egyetem Bécs, Nyilvánosságra hozva 2010. 11. 20)

http://www.extremnews.com/berichte/wissenschaft/64fd339f977ebb

Ott tartunk, hogy Dr.Grumiller, és két és fél évvel korábban ez írás szerzője a háromdimenziós térmeghatározás ellen léptek fel. A szaklap „Physical Review Letters“ cikkben közölte Dr. Grumiller elméletét. A Kronen Zeitung legfölül említett számából egy párbeszéd idézete: (Kronen Zeitung)

Volt nemzetközi érdeklődés Ön iránt? (Grumiller)
Az Európai Világűrkutató Intézet, az ESA már jelentkezett nálam.
(fordítás tőlem)

Ide kívánkozik még egy jelenség.
Tudományos feltételezések…
Igen, így! Tudományos feltételezések!
Elismert vezető teoretikus fizikusok életre hívták, és immár évtizedek óta „mankónak“ használják a sötét-, vagy fekete anyagot (dunkle Materie). E körök szerint a világmindenségnek csupán a 4%-át ismerjük, a többi a sötét anyag. Ez azt jelenti, hogy 25-tel megszorozva azonnal tudni fogjuk mekkora a világűr. 4% x 25 = 100%
Dr. Grumiller most olyan messzire megy,…
Sajtóközlemény, Műszaki Egyetem, Bécs.
Presseaussendung 77/2010
http://www.tuwien.ac.at/aktuelles/news_detail/article/6717/
Az anyagból egyértelműen kiviláglik, és Dr. Grumiller ki is jelenti: az elmélete hadilábon áll a sötét anyag létezésével.
Ha ez az „egyensúly“ megbillen, ezzel „eltűnne“ a világür 96%-a.
Persze ez nem tesz semmit, sem a keletkezését (sötét anyag), sem az eltűnését nem számolta ki senki, sehol sincs matematikailag alátámasztva.
A „sötét anyagot“ egy „természetes szükséglet“ hozta létre, ki kellet találni valamit a foltozgatásokhoz, mert Einstein elméletei vagy „számításai“ igencsak elmaradnak a mai realitásoktól.

Minden résztvevőnek sikeres munkát kívánok. Pillanatnyilag – többek között – a honlapomon található cikksorozaton dolgozom. (Címe: Államtitok / az első rész címe: A fény lapátolása) de ugyanott található még pl. „Föld alatti lovasok“.
Mindezek:
www.artmovement.at

Ez írás szerzője és esetleges kérdések:
Bálint András
info@artmovement.at