I.
A leghelyesebb ha egy kérdéssel kezdjük: Mi valójában az anyag , és mi ténylegesen az , amit nem tekintünk annak ?
Ha gondolataink elég mélyenszántóak es a világmindenségre vonatkozó, ép elmével le nem zárható, kérdéseket továbbra is nyitva hagyjuk , az így alkotott kép szerint, bizton mondhatom, hogy én sem materialista sem idealista nem vagyok. Ezt úgy is lehet nevezni, hogy éppen annyira vagyok idealista, mint materialista , tehát ugyanúgy nem, mint igen és igen , mint nem.
A világmindenség, most éppen, tágulásban van. Ez azt jelenti ,hogy egy bizonyos irányba halad. Ha ezt egy "álló pontról " szemléljük, akkor -mondjuk- balról jobbra tart. Ez viszont nem lehet örökké így, egyszer meg kell állnia és visszafelé kell jönnie, tehát jobbról balra -esetleg elkanyarodik valamerre. Mi van akkor ? Akkor minden másképp lesz ? Bizonyára.
Èn kerékpáros vagyok, ezért nekem nagyon fontos, hogy lefelé ,vagy dombra felfelé kell e haladnom. Egyszer átgondoltam ; ha meg akarnám kerülni a Földet és vissza akarnék térni a kiindulási pontra, mennyit kéne le, és mennyit dombra felfelé hajtanom? Könnyü utánagondolni és utánaszámolni ; a kapott végösszeg , a negatív és a pozitív számok értéke , meg fog egyezni.
Ha e kiragadott példát, sok más idevágó tanulsággal egyetemben, szélesebb térben értelmezzük, akkor ezt a tanítást nagy bizonyossággal tekinthetjük valamiféle jellemzönek és törvényszerünek az egész világmindenségre vonatkoztatva.
A mi földi fizikánk azt mondja : Az anyag nem tünik el ,csak átalakul. Einstein után azt is tudjuk, hogy az összes földi tudományok közül világürben egyetlen marad életben ; a matematika. A többi csupán "földi szemfényvesztés ".
Èn most arra gondoltam és ki is mondom ; az anyag meg tud semmisülni. Ha "jobbról- balra ,balról- jobbra" törvényszerüséget tekintjük , azt állítjuk ,hogy az anyag meg tud semmisülni, akkor anyag keletkezni is tud ;értelemszerüen a semmiböl.Ez bizonyára nem megy hipp- hopp, a semminek elötte helyzetbe kell kerülnie, hogy anyaggá válhasson, valamilyen helyzetbe,valamilyen módon, vagy valami, esetleg valaki által.A keletkezésnek, nevezzük akár teremtésnek, bizonyára megvannak a feltételei. A teremtö is egy feltétel, de most nem erröl van szó.
Van ez az " anyag" nélküli tér, a világür, ami fentebbi okoskodásunk szerint anyaggá válhat, majd valamilyen módon visszatérhet elözö állapotába.Itt van a teremtés elmélet, ez a filozófiai -szellemi értékelés, útmutatás. A tudomány óriási eröfeszítései ellenére, ha bele szakadunk, sem tudjuk eldönteni, hogy mi miböl keletkezett. Pl. Törvényszerünek kell elfogadnunk, hogy több az üres tér, mint az abban fellelhetö anyag ? (Tekintve az általunk ismert világmindenség -részt )
A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem; filozófiai - szellemi értelemben tekintve, bármi, ami megnevezhetö anyagnak tekinthetö, illetve tekintendö.
Ilyen értelemben anyag a teremtö, akár nagy T- vel , is.Ha ugyanezt többesszámban említem és miért is ne ; a teremtök.Miért kötelezö az egy teremtö- egy teremtés elmélet ? Miért nem lehet több és ugyanakkor többféle világmindenség , talán éppen egymásnak ellentmondó tartalommal, azaz tartalmakkal ? Gondoljunk bele, vajon a teremtések spontán, átgondolatlanul történtek, avagy történnek, ( kötelezö a múlt idö használata, ilyesmi csak a múltban szokott megesni ) avagy szigorúan a kiismerhetetlenség igényével ? A "fizikai " világür a kötelezö, avagy lehet számítani, úgymond "kémiai", esetleg más alaptételü, vagy alapzatú rendszer/telenség/ek/re is ? Ezek a világmindenségek területileg (térdimenzionálisan) különülnek el, avagy csupán értelmi az eltérés , az egylakiság ellenére, egymástól csak függetlenül felfogható (érzékelhetö) rétegzödésekböl állnak ? Ezt az elméletet is el lehet fogadni, semmi sem mond ennek ellent. Az ismereteink viszonylagos szegénysége nem sokat tesz e vita eldöntésében. A " világür, világmindenség/ek alagút " végét még gondolatban sem tudjuk (egyelöre) elérni, hogy ez ,egyáltalán, egy alagút, vagy más valami " isten csudája ", legalább annyira kiismerhetetlen a számunkra.
A téma folytatása elé kívánkozik a következö egy mondatnyi kitérö, egy fizikai (persze csak földi) alaptétel : Az anyag legkisebb egysége az atom, ami atommagból és elektron/ok/ból áll.
A fény a világmindenség fenegyereke, ahogy azt az "Elavult modernizmus " címü írásomban tituláltam. Jön -megy a világürben, e kis földi oxigénsátrunk alatt is nemkülönben. Mért , ill. kiszámított sebessége 300 000km/sec. ami a világür kinevezett sebesség,-távolság - és, valamiféle, idöegysége is.Az én ismereteim nem terjednek ki arra, hogy ez a sebesség, mondjuk , a víz alatti fénysebesség, szilárd anyagon (üveg) keresztül futó fénysebesség, légtérben haladó fénysebesség és más anyagi térben, ugyanannyi marad, felgyorsul ,vagy lelassul e ?
Az én ismereteim szerint a fény részecskékböl áll, hiszen az einsteni felfedezés ,vagy feltételezés után sikeres mérések folytak ; napfogyatkozáskor a sötét napkorong mellett látszó csillag fénye nem a pontosan kiszámított helyen, hanem a Naphoz közelebb jelent meg, köszönve a Nap a részecskékre gyakorolt vonzóerejének. A fény , tehát részecskékböl kell (!), hogy álljon ! ( A részecskék anyagi természetüek- mondom én)
A fény van ,elöfordul , és még mesterségesen is elö lehet állítani. Ismerjük az elöállítás eszközeit és módját. Namármost, ha csinálunk egy sötétkamrát, (ellentétben az igazival ) amit nem azért készítünk, hogy ne menjen bele a fény, hanem éppen ellenkezöleg, hogy ne hagyhassa azt el és erös fényforrásokat helyezünk el benne ,akkor abban óriási mennyiségü részecskének kell jelen lennie, de mivel a fény a helyet elhagyni nem tudja, egy idö után jelentös anyagmennyiségnek kell ott összegyülemleni.
Ennek megfelelöen a kisérleti területünkön mérhetö, minöségi; fizikai ,vagy kémiai változásnak kell történnie. Ha viszont, a fény nem marad a teremben, hanem "kihült" részecske formájában, kérlelhetetlenül, átlép a fényt át nem eresztö anyagokon, legfeljebb mi nem látjuk, és boldogan folytatja útját hegyen -völgyön, mindenen és mindenkin át, akkor is van egy jó felfedezésünk. Az imént direkt nem irtam, hogy részecskék "keletkeznek".
De honnan keletkeznek e részecskék ? A semmiböl teremtödnek!
A semmiböl teremtödnek ? Ès amikor már, hirtelen, nincs teremtö eszköz, akkor az utolsó fikarcnyi kis részecske is elpucol a többi után. De hová és meddig ?
A végtelenbe. A végtelenbe ?
Vajon a végtelen véges e ?
Ha véges, bizonyára van ott valahol egy réteg,( vajon milyen anyag ?) ami elnyeli az éppen arra járó, el nem kopott,(!) fényrészecskéket, vagy túlengedi magán és a kihült részecskék ismét találnak maguknak egy újabb teret (?) az ismeretlenben,
amit már nem is tudunk térnek nevezni..... és így tovább....
Ha a világmindenség egyetlen gömbölyded gomolyag, akkor a mi fényeink ott kóborolnak, amig el nem kopnak, vagy visszaverödnek és újból felénk jönnek, mi pedig azt hisszük, hogy új csillag keletkezett, és hasonló tévedésekbe esünk.
Mindenki gondol és képzel, amit akar és (vagy) tud...!
Apropó, részecske !
Hogy is van ez ?
A fény részecskékböl áll. Hiszen már számítások történtek, mérések, kisérletek.
Részecske...!
Nagyobb ,mint az atom ? Netán kisebb ? Akkor mégsem az atom a legkisebb egység ? Netán ez a részecske atomokból áll ?
Akkor ez milyen elem, anyag ? Fény newü elem nincs a periódusos táblázatban. Lehet, hogy csak én nem tudok róla? Létezhet az, hogy a "semmiböl", uk- muk- fuk ,részecskék, anyagszerü valamik képzödnek, illetöleg kötelességük elvégzése után- mármint, hogy fények voltak- egyszerüen eltünnek ?
Kell e nekünk a fény, illetöleg a fény az , ami nekünk kell ? A válasz; igen. Ha már ilyenné formált bennünket a környezet, a természet , nem tudunk létezni nélküle. Miért ez a létezés, maga ? Miért ez a világür , ami körülvesz bennünket ? Ennek így kell
lennie ? Mi adja ennek az értelmét ?
Könnyü a válasz; a magasabbrendü.
A teremtönek szüksége van a teremtettjére, különben nem hozta volna azt létre. E használati rendszer kiépítöje, ilyen viszonylatban is, felsöbbrendüként értékelendö ? Örök elidegenülésben élnek, avagy létezhet közeledés a felek között ? A megadott térnek és a futó idönek van e értelme e viszonyban ? Létezhet nem biológiai felépítményü magasabbrendüségi viszony is ? Elképzelten ; az
ottan uralkodó, a földihez viszonyítottan lényegesen nagyobb, kényszerítö hatások miatt ,rövid kifejlödésü felépítményekkel és
elpusztulásokkal, úgymond; változ/tat/ásokkal.
Vissza a fényhez.
Vannak fényt áteresztö és fényt nem áteresztö anyagok. A normál vasat az üveg megkarcolja, a normál vas viszont, nem tudja ezt a kölcsönt visszaadni. A kemény üvegen átmegy a fény, a vason nem. A rapid acél megkarcolja az üveget, keményebb annál, mégsem engedi át magán a fényt. Ami átengedi magán keresztül, mit enged át, részecskéket ?
A fényt csak szemmel lehet érzékelni, vagy van másféle érzékszerv is, amivel lehet ? Talán valahol máshol, más rendszerekben, ahol másféle kialakulási mechanizmus épített, vagy épít fel érzékelö és müködtetö orgánumokat, akár a felsöbbrendüségre törekvés igénye nélkül, nem a földi felfogásnak megfelelö módon.
Mi csak azt tudjuk a világból érzékelni, amihez kialakult az érzékszervünk, és csak azt es abból annyit tudunk mérni és felfogni, amihez kialakítottuk a müszereinket.
Mindenütt kötelezö e a kiindulási pont, úgymint a végcél, avagy a befejezés ? A dolgok miért mérhetöek, miért kiszámíthatóak ?
A természetes evolúció során a mindenkori környezet hatásait mechanikusan lereagálva alakultak ki az érzékszerveink. A természet gondoskodott róla, hogy annyi és olyanféle érzékszervünk nöjön, fejlödjön ki csupán, amennyi dolgot "kell "
, vagy " érdemes " felfognunk. Ez egyfajta "gyalogos" érzékelö rendszer, igen erösen korlátozott képességü, mint azt az utóbbi idök tudományos felismerései is bizonyítják. ( Nem látunk minden fényt, szaglásunk csökevényes, csak bizonyos frekvenciákat hallunk stb.) A mi érzékszerveink a hétköznapok megélése számára kitünöen funkcionálnak. A természet nem számolt azzal, hogy ilyen "vadhajtás ", nevezetten az ember, növekszik ki belöle, aki mindenre, még az értelmetlen hiábavalóságokra is kiváncsi, úgymint legföbb tulajdonságainak egyike az elégedetlenség. Èppen az érzékelö rendszer hiányossága is közrejátszhatott a tudat kényszeredett kialakulásában. Vajon kötelezö e a mi ismert világmindenségünkben a tudat kialakulása ? Az anyagok azonos megléte és a jelenségek egy bizonyos rendszere kötelezövé teszik e ezt ?
Az ember kialakította a kultúráját. Èrtsük ezt az élete teljes keresztmetszetére, tehát; technika ,tudomány,társadalom , életvitel, müvészetek stb. Mindezeken belül a legutóbbi idöben hihetetlen elörehaladás, de minden esetre, gyökeres
változás könyvelhetö el, ami a hagyományos gondolkozásmód és felfogás megváltozásával járt együtt. Az emberi szellem,
értelem eljutott oda, hogy tervezni akarja a jövöjét, mégpedig kozmikus szinten. Az ember intenzíven éli meg a hétköznapokat, ennek megfelelöen a mai kor filozófiája a kemény ellentétekböl gyökerezik; a fekete -fehér, az igen -nem,
a lent és fent, a jobb és bal...és folytathatnám...ideológiája. Feltehetöen ezért olyan élénk az érdeklödés, a két legerösebb
kontraszt, a tegnap és a holnap iránt. A legtávolabbi jövö és a legmélyebb múlt tudása vágyaink igazi alanya.
Azt itt most nem különösebben kell taglalni, hogy a tudás, a szellemiek hogyan "örökíthetök " tovább. Ugye , a személyes kommunikáció ; a beszéd és az összes magatartásjegyek , az írás, a képi ábrázolás, korunk technikai és tömegkommunikációs eszközei a szellemieket egyre sokrétübben és érzékletesebben képesek továbbadni.
A ma ismert lehetöségek és eszközök létrehozásával, természetesen, nem merült ki az emberi leleményesség és tudás - a jövö számára óriási a tér és az idö.
II.
Egyszer voltak, hol nem voltak, biológiai lények.
Hogy hol ?
Valamelyik világmindenségben és valamelyik idöben.
Ezek a biológiai lények értelmesek voltak és nagyon sok mindent tudtak. Olyan korszakokat éltek meg millió és millió nemzedék átöröklödése után ,amiröl mi az álmainkban is ,csak félve merünk gondolni.
Itt nem árt egy grafikont megtekinteni.
Az ábra azzal a földi idöszakkal kezdödik, amikortól már feltételezhetö az ösember jelenléte. Ha az emberréválási idöt kb. 4 millió évet 10 cm- ben határozzuk meg, akkor a legutóbbi kor, 10 000 év , ezen az egyenesen 0,25 milliméter ( ! ), és a várható, a Föld, napjainkhoz hasonló, egzisztálásának feltételezett ideje, 4 - 6 milliárd év, tehát az emberi kultúra kiteljesedésének ezutáni szakasza, mintegy 100 - 150 méter (!).
Ilyen óriási idö -tér áll az emberi szellem, az emberiség , önmegvalósítása rendelkezésére.
Nos, a mi lényeink, mint említettem , már milliárd éveket megéltek, majdmindent megpróbáltak és felfedeztek, számtalanszor újrakezdtek ,mindent kikisérleteztek önmagukon kívül és belül, majdnem mindent, mert sohasem álltak meg az új keresésében, és mindig találtak valamit, amit elötte nem tudatosítottak, vagy használtak fel. Azt mi el sem tudjuk képzelni, hogy micsoda dolgokat lehet megvalósítani a grafikánk által felkínált idöben. Ezek a lények már mindezeken túl voltak, amikor sikerült nekik felfedezni és megalkotni, amit aztán nem tudatosíthattak többé, mert ezen felfedezésük eredményeként az egész mindenség, ami körülvette öket, láncreakcióba lépett, nevezzük ezt ; általános magfúziónak. Tehát sikerült nekik, végre sikerült, a régen vágyott,
az elérhetetlennek tünö. Hirtelen megszünt a tér és az idö, majd az "anyag " beindulása után a semmi, az örökké semminek hitt " üres tér " is megállíthatatlanul belépett a fúzióba. Egyetlen óriási tömeggé olvadt össze minden, majd iszonyatos erövel szétrobbanva tágulni kezdett, megindítva az új idöt és kialakítva az új teret.
Gyönyörü dolgaik voltak a mi lényeinknek, de minden héliummá és hidrogénné vált, néhány más világmindenséget is magához ragadva. Ez lett a mi életterünk, a mi világürünk. Ez van most kifejlödésben és tágulásban; konstans most az idö és "szögletes" a tér. Itt élünk mi, élvezve a lehetöséget a fejlödésre. Van szellemünk ami munkál, egyre kiterjedtebb dimenziókban.
III.
A mi világunkban ismeretes a "szögletes " tér, az azt meghatározó három dimenzió, valamint az idö, ami a negyedik dimenziónak számozódik meg. Elöbb volt a három térdimenzió megnevezve és csak késöbb érlelödött hozzá, negyedikként, az idö fogalma. Megnevezödött ez és ez, azután ez és ez. Figyelmes szemlélö megingathatatlanul tudja, hogy semmi sincs véletlenül, így a dolgok meghatározása sem. Ahhoz kell egy elengedhetetlenül fontos tényezö ; az emberi (biológiai) szellem, mégpedig megfelelö felkészültségü állapotban találva. Sem térnek, sem idönek, sem semmi más anyagnak, történésnek, létezésnek, létezönek, vagy létezhetetlennek nincs értelme a megnevezö tudata nélkül. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a teremtettnek fel kell tudni ismernie a teremtöjét, tehát a teremtés lényegét, különben az egész teremtés értelmetlen maradna. Arról nem is beszélve ,hogy a teremtönek
is értelmes lénynek ( ? ) kell lennie.
Ha "én" nem fogom fel és nevezem meg a három térdimenziót, valamint az idöt, attól az még létezne. A kérdés csupán az; kinek és minek ?
Ha az élettelen és az élö felek (most; az ember) viszonylatát alaposan nagyító alá vesszük, akkor a végkövetkeztetésünk így szól: A megnevezés, a szellemi leltárba vevés, tehát a birtoklás szükségszerü velejárója a mindenség fejlödésének, olybá tünik, nemcsak szükségszerü, hanem, mert az evolució kikerülhetetlen, ezért kötelezö.
Ha az emberi (biológiai) szellem természetét, annak müködési feltételeit tanulmányozzuk, akkor azt látjuk, hogy az egyedüli ember tudása, szelleme, a többi társa nélkül semmit sem ér, tényleges értékét az egymás közötti információcsere és az öröklés müködöképessége adja.
Sok elmélet látott és lát ma is napvilágot arról, hogy mi is az a világür, hogy végtelen e, esetleg önmagába visszaforduló gomolyagként lehet felfogni, vajon a világmindenség most éppen tágulásban van, és sok másféle elmélet. Ahogy azt már említettük, a kép bizonytalan. Ha most tágulásban van a világunk, akkor az állandó tértágulás okából és a tér elhajló, gomolyag volta miatt, a három dimenzió csak földi méretekben lehet, megbízhatóan, "szögletes" érték. Az idö , ugyanúgy, egy késöbbi világür szükülés, vagy lassulás(?) esetében más értéket, mértéket kell képviseljen. Nem beszélve az u.n. fekete lyukakról, amelyeknél az idö és a tér fogalma a "megszokottól" eltérö, teljesen más kategóriába tartozik.
Vegyük például a nap jellegü , magfúziós állapotú égitesteket, nos, ezek belsejében is feltételeznünk kell a tér és idö jelenlétét, értelmét és értékelhetöségét. A mi kivülálló meglátásunk szerint ,ott a dimenzióknak azonosnak kell lenniük, az üres uborkásüvegben a kamránk polcán levökkel, holott a magfúzió állapotában az anyag és nem anyag, vagy mit tudjuk mi azt még, reakciói és ellenreakciói teljességgel kizárhatnak és értelmetlenné tehetnek minden, máshol normális értelemben jelentkezö és értékelhetö, állapotot.
Mint látjuk, a világmindenség az elemek és dimenziók szüntelen harca és változása. Végérvényesen semmi és senki sincs biztonságban, semmi sem állandó, semmi sem kizárólagos.
Einstein azt mondja : A fény sebességénél az idö nullává válik.
Egyszerüen megszünik ? A fény , tehát maga a holt idö ?
Némi bátorsággal elképzelhetö, hogy a részecskéi kihülésekor a fény lelassul, értelemszerüen, nem látszik többé (mi nem látjuk), ez lesz tehát, a sötétség, ami maga alkotja a múló idöt. Lehet, hogy az idö is részecskékböl áll ,holt fényrészecskékböl, talán ?
Környezetünk tele van megfejtésre váró talányokkal, az egész világmindenség kínálja magát a megértésre, és ezt nem tudjuk mással, csupán az emberi (biológiai) szellemünkkel megkisérelni. Az örök biológiai szellemünkkel, ha nem a miénkkel, akkor egy másikkal, egy más világmindenségben -térben -és egy más idöben. Az ember ill. a mindenkori biológiai lény törékenysége és környezettöl függösége, a kötelezö ( ! ) fejlödés útjának a szinesítöje csupán.
Milyen a természete, milyen anyagból lehet, hogyan müködik ?
Ismereteink szerint az emberi szellem (bio)mikroáramos müködésü, tehát finom müszerekkel észlelhetö. Ha az idö holt fényrészecskék felépítménye lehet, miért ne állhatna a szellem másféle láthatatlan részecskékböl, ezáltal egyfajta rokona a
fénynek, "értelemszerüen" az idönek ?
A mi földi fizikánk szerint, a térdimenzió három, az idödimenzió csak egy irányban értelmezödik. Hogyan néz ez ki az ötödik, a szellem dimenziójánál ? Nos, az könnyedén felvállalja és bekebelezi az elözö négyet szöröstül -böröstül , márcsak azért is, mert ö nevezi meg és értelmezi azokat, olyannyira, hogy azok állandóságát és tartalmát, akár, meg is kérdöjelezi. Az ötödik dimenzió a térben és az idöben egyaránt otthonosan mozog, az idöfaktorban szintúgy visszafelé, de egyre számottevöbb érdemei vannak a jövöben való elmélyülés képességét tekintve is. Azt se felejtsük ki, hogy a gondolat még a fénynél is gyorsabb, a sebessége a végletekig fokozható (!).
Az ötödik dimenziót az alkotás, a befolyásolás faktoraként értékelve, a II. rész értelmében, az képes lehet a teret megszüntetni, úgymint az idöt megszakítani, és mindezeket újraformálni.
Hogy egy felmerülö kételyt eloszlassak, álljon itt még egy kitétel: Ha az ember örök földi lakó marad, a szelleme ebben az esetben is a legnagyobb uralkodó lesz itten, mert ez az egyetlen igazi értéke.
Az írásomban található összes példázat, avagy magyarázat, legyen az tudományos, úgymint féltudományos, netán a fantázia szülötte képtelenség - igyekeztem visszafogni magam - kizárólag az emberi - biológia szellem végtelen, abszurd és fékezhetetlen természete illusztrálásául szolgál.
Bécs, 2001 március. BALINT
